Vége

Agyagként formáz a világ,

Testem többé nem szilárd.

Egy lettem a néppel,

Karomban a véggel.

Ennek az életnek nincs értelme.

Szürke egérként végzem be.

Nem hagyhatom ezt a szégyent,

Hogy párnák közt alvadjon vérem!

Harcra születtem, nem alázatra!

Kardot rántok erre a gyalázatra!

Vívom harcom míg karom bírja,

Amíg szívem a tüzet szítja.

És ha, harc közben hullanék el?

Az emberi átok többé nem ver.

Levedlem a halandóság láncát,

A húsos, véres, csontos, féreg álcát.

Angyalként szállok az égbe,

S boldogan sóhajtok fel: „ vége”