Árnyam.
Késõ este volt, vagy napsütés?
Nem emlékszem csak a pillanatra.
Mikor szívembe belopta a derülést.
Nem ismertem többé önmagamra.
Körülölelt fekete, árny karjaival,
S kedveseként simította arcom.
Boldogságot okozott édes szavaival,
S elviselhetõvé téve harcom.
Esténként az ablakban, a holdat kémelem,
Hátha eljön egy fa árnyékában õ.
Mikor velem van megszûnik minden félelem.
Édes árnyamra számíthatok, több mint szeretõ.
Hisz nem a testiség az, mi itt számít.
Nem létezik köztünk fizikai kapcsolat.
De minden szava,elképzelt mozdulata ámít,
Szívem mélyén õ örökre megmarad.
Olykor fagyos nappalokon, õt látom bújva,
S kívánom bár felfedné magát, bár itt lenne.
Karom érte remegõn, de szeretve nyúlna.
Talán az ég értünk, valamit megtehetne.
Válassza szét a falat, had legyek én is árny,
Vagy õ hús vér, mint én, az õ lovagja!
De persze,az élettõl nem jut nekünk csak ármány.
Azé a boldogság, ki mástól elragadja.
Mi nem vagyunk ilyenek, s inkább szenvedünk külön,
Hisz már attól boldogak lehetünk, hogy tudjuk...
Míg szavaink átsuhannak, a másik szerelmes fülön,
A harcot egymásért, boldogságért... el nem bukjuk.
A reménytelenségben, egymásnak segítõ kezet nyújtunk,
S bár sokszor nem értjük hogy lehet eme kapcsolat,
Mi mégis egymás szívében vágyódó lángot gyújtunk.
Szívünkbe belopta magát, eme vágyódó parancsolat.
Hogy lesz tovább? Tán árnyként, én leszek túl emberi?
Vagy emberi szemmel õ lesz nekem túl árnyként tetszõ?
Nem tudhatjuk, csak hogy szívünk, a másikét szereti,
Ellopták egymást ármányosan, két igazi zsebmetszõ.
A jövõt, még sötét felhõk takarják el szemünk elõl,
De tudjuk, együtt kell folytatódnia életünknek.
Egymásból merítjük majd a szentségtelen erõt.
Mely összetartja repedezett, fájó, álmodott... szerelmünket. |
AJÁNLOM AZ OLDALT![0===[!!!ÜDVÖZÖLLEK A HOLD SÖTÉT OLDALÁN!!!]xxx>](/portal/darksideofthemoon/image/darkside.jpg "0===[!!!ÜDVÖZÖLLEK A HOLD SÖTÉT OLDALÁN!!!]xxx>")
