Örök szerelem
Halk sóhajom száll a szélben, Elveszik a messzeségben. Egy kőtáblára támaszkodva, Várom a véget áhítozva.
Elvett tőlem, e kegyetlen élet, Minden este kezem csak sírodhoz érhet. Könnycseppem hull alá némán, Nevet egy angyal a bús poétán.
Gyenge az én szívem, nélküled törött. Amit irántad érzek, hatalmas s örök. Nekem mát csak egy vágyam maradt, Szórják majd melléd szerelmes hamvaimat. |