Karácsony éjszakáján

Karácsony éjszakáján bőszen hullott a hó,

Csillogó ezüstfénybe burkolta a hold,

Tsendesh volt minden, aludt az összes ló,

S megjelent a távolban egy derengő vörös folt.

Láttam piros köpönyegét, nehéz puttonyát,

Dús vörös szakáll, kusza bajusz takarta képét,

Egyből tudtam, a karácsony meglátogatta a tanyát,

De valamiért a mikulásnak furcsa vigyor volt képén.

Széles mosolya, üvegesen csillogó szeme rám nézett,

Csuklott bőszen, s az árokba dőlt hamar a hó ellepte.

Felé hajoltam orra borvirágban égett,

Segítő kezemet, érthetetlen gagyogással elhessegette.

Haza vittem, mert lassan elszenderedett az öreg,

Hoztam neki süteményt s finom tejet a riskától,

De felébredvén nem kellett neki a sütemény tömeg,

A boromért nyúlt s jól meg húzta, dalra fakadt magától.

Szomorkodva vettem észre, hogy ő nem is a mikulás,

Csak egy csapzott, vándorköltő, a linkebbik fajta,

Elvettem én az üveget, mert rájöttem ez kitolás,

Húzzon haza részeg disznó, várja már a pajta.