Vérszomj

Fényesen ragyogó páncél villan,

A csatamezőre érve,

Minden félelmem elillan,

Most értem csak révbe.

Előrántom kardom, pillanat alatt,

Hallom a csont ropogását,

Ahogy a penge a testen áthaladt,

Élvezem az adrenalin hatását.

Hátulról nehéz buzogány érkezett,

Pajzsommal könnyedén védem,

Az ork érzi vétkezett,

Bűzös vérében fürdik vértem.

Gúnyos kacagás közepette,

Levágom tíz társát.

A csata zajától övezve,

Senki sem halja kiáltását.

Annak az ork söpredéknek,

Mely utamba tévedt,

Húsát tépem már a vezérnek,

Kardomra már megérett.

Üres már a világ,

Megöltem mindent mi létezett,

Kardom szívembe vág,

Csata nélkül nem élhetett.