Az ezüst hold varázsa

Mikor a vérző nap a tóba fullad,

Sötét árnyak emelik fel a holdat.

Én könnyes szemmel csodálom,

Gyönyörűbb, mint vágyálmom.

Előbújnak az éjjeli vadak,

Felmordulnak a démoni hadak.

Ezüst fénye lágyan simogat,

A hold sötét oldala hívogat.

Bár lehetnék ezüst dombjain,

Nem bánkódnék életem romjain.

De mikor a sírok közül előbújik a fény,

Vágyaim országa nyugovóra tér.