Az unalom

Unalom, oh unalom,

Hozzád szól keserves dalom.

Tüzes pennám jégbe mártva,

Lágy szellővel gőzként szállva

Terülök szét a nagyvilágban,

Ezer izgalom rideg otthonában.

Dolgom ezer, tettem semmi,

Álmokért nem lehet kedvet venni.

Kedvtelen unalom telepedet rám,

Szürke, bántó, lusta Kánaán.

Ezen a szent helyen tunyaság csobog,

Egén álmos felhő lajhárként vánszorog.

A lelkem, még ha itt arany is folyna,

Minduntalan lomhán ásítozna.