Enyje benyje!

Enyje-benyje Kildar, dús pávák költője,

Ájuló szüzek, fallikus megmentője.

Miért egy kezdőn köszörülöd torkod,

Tán te a tüzet tengerrel oltod?

Bohém vagyok s bohém az a kezdő,

S ha kell, leszek én poéta társa megmentő.

Ne bántsd azt az embert, érzékeny lélek,

S ha mégis így teszed, versemmel utolérlek.

Jó keményet rúgok, formás kis valagadba,

Úti jegyet kapsz a százholdas pagonyba.

Jutott rád egy szerep, hogy a farkadon ugrálhass,

Nagyzolj, túloz, kérkedj, miközben a szemétben turkálgatsz.

Mondom néked még egyszer, ne bántsd azt a lelket,

Hisz tudjuk jól, téged ezer vénasszony kerget,

Nem sajnáljuk tőled, édes a fogatlan csók nyelvesen,

De inkább állj odébb, alásan, s kedvesen.