A hold sötét oldalán.

Árnyakban táncoló, múló tünemény,

Álmaimban, ringó halvány remény.

Kint a temetőben, télnek éjjelén,

A hold sötét oldalán láttalak, oh Szelene.

Szépséges pilláid értem rebegtek,

S acélgyúró karjaim szemedtől remegtek.

Kinyújtanám érted, mind két kezemet,

De nem válthatod meg életemet.

Te ott élsz csendben a hold sötét oldalán,

S nem törődsz talán egy poéta fájó dalán.

De érzem már a csontig maró télben azt,

Hogy aranyló szemeiddel, elhozod a tavaszt.