Depresszió

Bánatom árnya szívemre feszült,

Kedvem izzó kályhája kihűlt.

Reszket minden csontom,

Érzem mindjárt összeomlom.

Összekuporodva suttogok a sarokban,

S mint utolsó vércsepp a halottban,

Szép lassan tör rám, mint alvadás.

Hatalmába kerít, az érzelmi sorvadás.

Ne szóljon dala a pacsirtának,

Tűnjön el vonala a tintának.

Hunyjon ki a nap, legyen sötét,

Nem érdekel többé semmilyen vélemény.

Hagyjatok békén, ne érjetek hozzám,

Szemembe ég a gyűlölet talizmán.

Nem akarok többé felnézni az égre.

Csak azt kívánom halkan: legyen már vége!