A vérholdhoz

Oh csodaszép holdnak vérvörös fénye,
Az egy igaz istennek legszebb festménye.
Engedd, hogy szépségedre emeljem kupám,
Tiszteletedre oktatott, már elhullot apám.

Jó borral telt serlegem érted ér a számhoz,
Hű maradok hozzád, az isteni csodához.
Te fényed vezet minket az egy igaz útra,
Arany a te szíved, vérvörösbe bújva.

Elfogyván már borom. kenyeret török érted,
A papság a te pajzsod, hagy legyek a vérted.
Vagy ha nem is én egyedül, a poéták kérnek,
Oltárodhoz nap mint nap himnuszokkal térnek.

Tollam, s tintám tiéd, elmém legyen fegyvered,
Mivel a mélysötét hadakat, öröke visszavered!
Arra kérlek téged, adj nékem egy jelet,
S meghódítom érted a földet, vizet, eget.