Éjjeli Órán

Sötétségből torkollik dalom,

Miből nem születik nyugalom,

Csak fájdalom s gyűlölet,

Ezeknek adhat szívemben helyet.

Hiába a legnagyobb kincs

Enyém, ha ládájához kulcsom sincs.

Kínoz engem e világi élet,

Pedig soha semmit se kérek.

Gyűlölöm a világot s magamat,

És egyszer itt szórják el hamvamat,

De vígasztal, ha vén leszek,

Hogy láthatom a végetek.