Szirének

Szirének lágy dala szól a tengeren,

Elnyeli azt a szívtelen végtelen.

Bús dalukat nem hallhatja senki,

Nem jut nekik semmi, fájdalom így lenni.

Rég járt itt hajó, mindenki csak retteg,

Nem érinti őket senki, ki szerethet, ki boldogan nevethet.

Könnycseppjeiktől sós a tenger vize,

E csoda a világ szüze, rég kialudt tüze.

Sosem volt ott férfi, ki szeretetet adhat,

Ki csókokat arathat, s velük ott maradhat.

Bús hangjukban ott bujkál a halál,

Ő kegyetlen hatalmat talál, a szirének dalán.

Így maradnak ők búsak, nincs ki, kit szeretnek,

Örökös szüzek lehetnek, semmit se tehetnek.