Boldogság a magányban.

Megbabonáztál újra, én kedves Flórám,

Ha veled lehetek, boldog minden órám.

Bár emelhetném angyal tested az egekbe,

Nézne csillag szemed, szerelmes szemembe.

Hangod bársonya, bár szívemért szólna,

Lelkemben örök boldogság honolna.

De várnom kell, az idő ellenem dolgozik,

Egyszer talán majd szíved enyémről álmodik.

Addig mit tehetek? Nézem boldogságod.

Nem mellettem találtad meg víggazságod.

Az élet rövid, de szerelmem csak tied lehet,

Nem érezhetek más iránt ily nagy szeretetet.