Témaindító hozzászólás
|
2005.09.23. 17:53 - |
Mindenkinek ajánlom, aki ide betér, hogy áldozzon egy - két percet "A Vérholdhoz" című költeményre.
Szerintem az itt olvashatók közül ez az egyik legszebb.
Az olvasó gondolatai közt szinte észrevétlenül, de már az első sor után megjelenik a köszöntőt mondó lovag képe. Még a ritmusa is kifogástalan.
Röviden szólva egy kiváló ihlet jegyében megírt remek rímekbe szerkesztett szerepvers. |
[6-1]
Tyű nem is gondoltam, hogy valaki ír a fórumomba :) nagyon megtisztelő Cimpi :) még ha majd egy évre rá válaszolok is :) |
Egyszerüen csodálatos amit írtál,minden benne van elragadó félelmetes! |
Sziasztok!!!
Még újj vagyok itt de nagyon elvarázsolt amit tapasztalok aversek minden pont erre vágytam már régen,hogy emberek közt lehessek akik ugyan úgy gondolkoznak mint én. |
Köszönöm a szavaid Mirilass, Poéta barátom. Nem tévedtél, A Hold sötét oldalában Csokonai Barátunk közbe játszott és szerintem teljesen jól. Örültem hogy tetszenek a verseim, és szerintem egyik legjobbakat emelted ki. Felettébb örülök,hogy lovagtársam ragadott klaviatúrát, hogy elsőként írhasson ide. Remélem, hogy további verseimmel is szórakoztatni foglak téged és az olvasókat, mindent megteszek érte. All for one, and one for all. |
A másik vers amit mindenképpen kiemelnék "A hold sötét oldalán".
Hogyha csupán a legnyersebben egy múzsa-dalként értékelem midenféle szubjektív kommentár nélkül, akkor is azt kell mondanom hogy az itt megalkotott képvilág elképesztő hangulatot kelt.
Egyszerre érezni benne a férfierő és a melankólikus plátói szerelem vívódását, az elérhetetlen miatt ébredt halálvágyat, és az ismeretlen, álomszerű másvilágot kísérő hideg félelmet, melyet remekbeszabottan foglal össze egy jelkép: a Hold sötét oldala.
Ebben a költeményben ízig - vérig érezni, hogy mit is jelent a rózsa poétájaként élni.
Külön felhívnám a figyelmet egy érdekes részletre, miszerint - bár ez csupán saját észrevételem - könnyen lehet hogy neves költőnk Csokonai ihlette a mű kezdetét:
Csokonai - A Reményhez
"Földiekkel játszó, égi tünemény
Istenségnek látszó, csalfa, vak Remény!
..."
A hold sötét oldalán
"Árnyakban táncoló, múló tünemény,
Álmaimban, ringó halvány remény.
..." |
Mindenkinek ajánlom, aki ide betér, hogy áldozzon egy - két percet "A Vérholdhoz" című költeményre.
Szerintem az itt olvashatók közül ez az egyik legszebb.
Az olvasó gondolatai közt szinte észrevétlenül, de már az első sor után megjelenik a köszöntőt mondó lovag képe. Még a ritmusa is kifogástalan.
Röviden szólva egy kiváló ihlet jegyében megírt remek rímekbe szerkesztett szerepvers. |
[6-1]
|