Elcsendesedett már a dob és a harsona,

Oly némaság uralkodik, mint még soha.

Nem dalol kismadár, a tücsök is rég halott,

Elmúlott a varázs, szívem már megfagyott.

Nézem az elhalt tájat és halkan nevetek,

Az isten szerelmére, mégis itt mit keresek?!

Hol itt a táncoló nép, a tűzforró taverna,

Barátaim kacaja, egy kacér nő mosolya?

Nem ez vagyok én, nem ide tartozom már,

A távolban hallom még dobpergés vár!

Jéghideg szívem egyszer majd felenged,

Addig meg barátok s egy jó korsó melenget.