Ráborult szívemre a maró téli fagy,

Elfordítom arcomat, kedvesem kérlek hagyj,

Nincs ami itt tartson mindennek vége már.

Utolsó érintésed még mindig nagyon fáj.

Ajkaim nem nyílnak, szavak már üresek,

Úgy ahogy érkeztem a világból elmegyek.

Lemosom lelkemről a halandó szemetet,

Megkérlek kedvesem hunyd le a szemedet.

Nem bírok búcsúzni, nem akarom hogy lásd,

Mint ahogy azt sem, lássam megérint más.

Ahova én tartok nincs más csak sötétség,

Átölel csendesen, a végtelen üresség.

Ráborult szívemre a maró téli fagy,

Elfordítom arcomat, kedvesem kérlek hagyj.

Nem nyújtom karomat feléd már virágom.

Lehunyt szemeid mögött meghalt a világom.