Besokalltam.
Dalamar The Dark 2009.06.25. 18:25
Sziasztok! Tegnap egy kicsit besokaltam, hogy a pénz mennyit ér és milyen befolyása van az embereken. Undorodom az egész rendszertől. A világ egyre rosszabb és semmit sem tehetünk ellene, sodródunk. Az embereket eladják, felvásárolják a tisztességüket a becsületüket, szemérmüket. Ránk férne egy újabb özönvíz. Én szívesen távoznék azért, hogy egy szebb világ születhessen, amiben az emberek nincsenek megkísértve és kétségbe esve. Ahol a tisztességes munkát értékelik. Najó elég belőlem. A verset, ha szeretnétek nevezzétek el ti magatok, nekem ezek csak felgyülemlett érzelmek.
Szívem lázasan remeg nyirkos mellkasomban,
Nap mint nap, csalódnom kell a koromban.
Gyűlölöm, hogy a pénz mozgat minden szálat,
Akárhogy is nézem, erre nincsen bocsánat.
Bárcsak a világ mocskát kitéphetném kezemmel,
Nyugodtabban élnék talán kedvesemmel.
A barátaimat se félteném már soha,
Nem mondanám: Az élet mostoha.
De ez a világ csak fertőzött s romlik,
Istenem kérlek, add, hogy összeömlik!
Mert így én roskadok össze ennek láttán,
Eddig csak nézted, eleget vártál!
Én csak porszem vagyok a te sivatagodban,
Tegyél rendet, elfajzott birodalmadban.
Nem akarok így élni, rettegve a holnaptól,
Ez a világ semmit se tanult a holtaktól.
Undorítóvá válik, az embert megveszik,
A nők testét pénzért közszemlére teszik.
A gyengék behódolnak a rendszernek,
S közben a gazdagok mérget kevernek.
Nem értem miért nézed ezt hátradőlve,
Folyjék vér mint régen, emberek karóba tőrve!
Mutasd meg, hogy ki az úr és légy kegyetlen,
Kérlek istenem, könyörgök… nem én vagyok az egyetlen.
|