Szeretném...

Meg tudsz-e tölteni egy üres üveget?

Hangzik fel a kérdés újra bennem.

Fel tudnám-e venni a régi süveget.

Régi sebekre gyógyírt kennem.

Engedni magam új vizekre evezni.

Nem pedig nosztalgiákban élni.

Megpróbálni valakit újra szeretni,

Szívemet újra dobogásra kérni.

Ha mindig csak ülök és várok,

Nem történik semmi csak süllyedek.

Nem nyelhet magába ez az árok.

Ha igazán akarom felülemelkedek.

Szeretnék boldog lenni mint te,

Egésszé válni, reménnyel telve.

Érezni, hogy elcsábít életem szerelme,

Szívemnek hagyni, hogy lehulljon terhe.

Elkezdtem a fejlődést azt hiszem.

Leráztam azt, ami a mélybe rántana.

Érzelmeim új magaslatba viszem,

Oda ahol nem éri semmi, mi ártana.

A legmagasabb szintre ülök fel,

Onnan tekintek le a színes világra.

Biztos van még más számára hely,

Talán épp értem szorítja kezét épp imára.

Te boldog vagy és teljes már,

Nincs szükséged rám úgy látom.

Szerelmed védelmezőn karjaiba zár,

Neked nem létezik más e világon.

Én is szeretném ezt érezni végre,

Nem pedig álmodozni képed nézve,

Szeretném ha utam véget érne,

És szívem új szerelemben égne.