Csak ülök bezárkózva testembe, fülemben valami kellemes japán muzsika dübög és hátradőlök a kényelmes székben. Dolgozom, de eljött az idő, amikor lazíthatok és nem kell semmire koncentrálnom. Ma láttalak téged kedveseddel és ez mosolyt csalt az arcomra, aranyosak voltatok együtt és nem fájt, furcsa. Mint ha tovább léptem volna s mellette tudom jól sosem fogok és nem is érdekel, hogy ez így van. Nem kergetem az elérhetetlent, csak tudom, hogy létezik és örülök, hogy legalább te boldog vagy. Jó lenne újra beszélni, nevetni mint régen, de nincs képem a sok hülyeség után amit elkövettem. Új életem van és, ha a régi énem jobbik fele most rám nézne elszomorodna, de tudom ez a boldogság ára. Míg nem tudom mással elképzelni az életem addig ilyen leszek, egyenes, de tisztának már nem mondanám magamat. Egy olyan maszkot vettem fel magamra, amit sosem gondoltam, hogy egyáltalán hozzáérnék. Talán ez volt az utolsó próba a változás felé, hogy megnézzem mire képes az emberi lélek, hiszen már magamra is csak tesztalanyként tekintek az elmúlt hónapokban és ez valahol szórakoztat. Régen beképzelt voltam és mások felé helyeztem magam, most már valami más vagyok elérhetetlen, nem létező élet, aki saját anyagias teste és érzései felé helyezi magát, mint egy éteri dolog, egy felsőbb hatalom, ami csak irányítja az egykori önmagát, nem törődik vele mit érez át. Mint egy ember aki ül a gép előtt és játszik, a karakter hiába szenved ő csak szórakozik tovább. Csak ritkán lelem mondjuk benne kedvem, amikor már az én szemeim kerekednek el, hogy uram atyám, ilyet is meg lehet csinálni ?! És igen meglehet. Durva. Sok minden zajlik most körülöttem. Az életem megint egy fordulóponthoz érkezett és sajnálom, hogy nem veled élhetem meg. Vásároltam egy lakást, és hamarosan beköltözöm, okosan választottam, emlékszel? Mindig család centrikus voltam és ezzel az őrületbe kergettelek, hát ezt azért a lakás is tükrözi. Egybe vegyíti azt, hogy valami durvát csináljak így fiatalon, és azt, hogy családi életet is lehessen benne élni. Két tágas szoba, mindkettő állógalériás. Jelenleg olyan tervekkel, hogy klubszoba, csocsóval, dartsal , 5.1-es muzsikamasinával, efelett a falra kivetítve mozizás kényelmes kanapéból. Másik szobában pedig alul gépterem, az a szoba valószínűleg vegyíti majd a japán és a futurisztikust stílust, valami beteg módon biztos megtudom oldani. Ha itt lennél, biztos vagyok benne, hogy a te fantáziád egyik percről a másikra el is varázsolná az egészet, elmondanád, te hogy képzeled és alig bírnám jegyzetelni. Hát igen, így is lehetett volna. Most így nem tudom mi lesz. Kicsit elveszettnek érzem magam és ezért van ez az egész. De majd egyszer talán én is megtalálom azt akivel boldog lehetek mint te a Kalapos úriember személyében. Azért jó ez a lakás, mert később lehet benne családot alapítani és nekem az fontos, régen kastélyt akartunk, hatalmas birtokot. Most beérném ezzel a lakással és azzal akit szívemből szeretek. Nem tudom miért írom ezt a levelet, talán remélem, hogy olvasod a soraimat és legalább egy kis mosolyt csalok az arcodra, nem gúnyosat, az csalás! :D Jó lenne újra beszélgetni, hiányzol. Tudod mire emlékszem már csak a hangodból ? Amikor azt suttogtad nekem, hogy gonosz diktátor. Vesznek el a közös emlékek és félek semmi nem marad abból, amit szerelemnek nevezek, nem marad egy halvány derengés sem. Nem akarom úgy leélni az életem, hogy minden érzés amit mutatok megjátszott és erőltetett, így csak egy unatkozó ember vagyok, aki irányítja a karaktert.

Aluve' jabbres.