Ébredések.

Szobám közepén elterülve,

Üres testem hever kihűlve.

Minden oly tökéletes és szép,

De az én lelkem, a legkevésbé ép.

Sűrű vízipipafüstbe bújva,

Fekszem rád gondolva újra.

Az érzésre amit adtál nekem,

Láthatlak, ha lehunyom a szemem.

Többet alszom lassan, mint élek,

Szembe nézni veled újra már félek.

Most boldoggá teszt téged más,

Fáj ez, de szívemben érzem áldás.

Hisz nekem csak a te létezel,

És ha valamit igazán élvezel,

Akkor miért fájna nekem?

Légy boldog egyetlen szerelmem.

Emeljen magasabbra mint egykor én,

Tegyen örökre boldoggá drága szirén.

Remélem te legalább még tudsz érezni,

Más kényeztetését őszintén élvezni.

Legyen áldott szerelmetek,

Én csak kergetek a felleget,

Hogy talán mégis egyszer visszatérsz,

És talán titkon, te is engem remélsz.