Kirakó  

Életem mint kirakó hever előttem,

Minden tulajdonságom egy kis részlet,

Mit gyűlöltem, kedveltem s szerettem.

Lassan teljes a készlet.

Olyan darabok is előkerültek most,

Miket sosem hittem léteznek,

Letisztítottam róluk a koszt,

S kivettem azokat amik fékeznek.

Megnézem a képet, de mégsem tetszik.

Más mint eddig,

de nem olyan mint vártam.

Az üresség ettől bennem csak növekszik,

Az igazi énemet jó mélyre elástam.

Életemből még hiányzik egy darab,

De azt más nem pótolhatja.

Elvesztettem helyén örök űr marad,

Remélem én vagyok neki hiányzó darabja.

Mi vagyok én nélküle?

Csak vergődő jéghegy a tengeren,

Ő volt életem értelme,

Ha visszajön többé el nem engedem.

Ha nem tér vissza hozzám?

Legyen életem olyan mint most.

Tomboló, szétszórt orkán,

Mely minden nap, saját szívébe tapos.