Talán újra megtaláltam azt ami eltűnt,

Tudom már mitől leszek újra az, ki voltam.

S bár sosem moshatom le azt a bűnt,

Amit férges karmaimmal beléd karcoltam.

Nem szabad megtagadnom azt, ami igaz!

Elnyomni érzéseket, amik soha el nem haltak.

S bár a beismeréstől még nem lesz vigasz,

Mégsem ütközök újra falnak.

Nem hazudok magamnak többé,

Te formáltad a szerelmet igazzá,

S szívemben maradsz mindörökké.

Mutatva nekem az utat.

Esztendők óta nem láttuk egymást,

Mégis vágyaink együtt sodródnak.

Nem szakíthatjuk meg ezt a folyamlást,

Ezt betudom már sorsomnak.

Nem felejtem el a kimondott szót,

Amit az ezüst hold alatt suttogtunk.

Örök szerelmet vallva, soha el nem halót,

S mégis a szerelembe belefulladtunk.

Én voltam a hibás, s bűnhődöm is érte,

Ha visszamehetnék minden máshogy lenne,

Azóta tudom a választ ezernyi miértre,

De a világ nem bírná el, ha újra belém szeretne.

Olyanok vagyunk mint az érme két arca,

Egyek vagyunk s mégse látjuk egymást.

Tán valamely isten lehetett ki így akarta,

S ránk hozta ezt a szörnyű rontást.

Még most is savként marja szívem az emlék,

Megígérted magadnak nem hullik majd könnyed,

Én törtem ezt szilánkokra szét,

Bántottalak, de te mégis szeretted ezt a szörnyet.

Ma már gyűlölettel emlékszel rám vissza,

De emlékszem még a boldog mosolyodra,

Ködösítettem évekig, most már minden tiszta

Nem hagylak téged csak így sorsodra.

Nem akarom, hogy emlék maradj csak nekem,

Főnixként akarok hamvaimból ébredni

Ha többé fel sem lobban benned a szerelem,

Nem akarok többé nélküled érezni.

Rólad szól minden amit szeretek,

Még ha nem is ismerem be soha.

Te is azt fürkészed amit én keresek,

Bár ne lettem volna ily ostoba...

De nem lehetek önző, elengedtelek.

Hiba volt látom, de rossz ember voltam.

Azért tettem mert szerettelek,

De minden nélküled töltött percet meggyászoltam.

Annyit ártottam neked, csak mert nem értettelek,

Mégis mindig mellettem maradtál.

De ahogy kettéhasadtunk ráébresztettelek,

Velem mekkorát hibáztál.

Sajnálom....

Elvesztem nélküled...

Fázom...

Szívem romos épület.