Háromszög

Éjjel mikor szemed felpattan reszketve,

Próbálsz visszaaludni, szenvedőn fetrengve.

De nem megy. Másra vágy, s mégis nem mered,

Arcára gondolsz s könnycsepped elered.

Minden nap hallod hangját s mégis oly távol van,

Nem lehettek együtt csak pár esti álomban.

De mégis most más… találtál valakit, ki szeret,

Ki mosolyogva csókolja meg a kezed.

Mit vársz? Ott van az, ki szeretne téged s vágyod,

Mégis másnak adod, vérvörös ajakpárod.

Mást csókolsz s közben ő csak távolból hallja,

Hogy vonzalmába kerített más férfi hatalma.

Te azt feleled neki, nem szereted, csak őt akarod,

S mégis nap mint nap másnak adod kecses karod.

Tudod e mi az egyáltalán szeretni?

Igaz könnyebb, egy irányba futásnak eredni…

Nem értelek s tán nem is foglak soha,

Legyen az élet bármily mostoha,

Én itt leszek, az kit fekete hercegedként szeretsz,

Te úgysem látod hogy így képembe nevetsz,

Azt hazudva másnak, hogy övé az mit nekem adnál,

Nekem azt suttogva, örökre velem maradnál,

S az igazságot csak az ég tudhatja, más nem.

De ez sem szegi soha kedvem.

Mert valahol a tied vagyok, s te az enyém,

Gazdagnak érzem magam, hiába vagyok szegény.