Kétség

Álmomból ébredvén szemem kitárom,

Hiába keresem fényedet, nem látom.

Nem ragyog már értem, lángod halovány.

Zavarosan énekel szívedben a csalogány.

Pedig volt másképp… lávaként égettél,

Szívemért minden akadályt legyőztél.

Most félsz… nem tudod mit érzel.

Meghasadt szíved s én félek, elvérzel.

Bár foltozhatnám a sebet mit ejtettem,

De gyenge vagyok… ezt melletted felejtettem.

Hangod nélkül csak a tükör szól nekem,

Látom az arcomat s könnytől terhes szemem.

Leroskadok, s a holdat kémlelem vágyva,

Hogy szívednek bizton égjen lángja!

Ne remegjen, hanem perzseljen mint a nap,

S újra együtt legyünk, Szúna szíve alatt.