Szebb világ

Kell, hogy legyen egy világ,

Ahol nem hervad el a virág.

Hol arany fellegek alatt,

Finom minden falat.

S ledöntve minden falat,

Az ember, mint madár szabad.

Mindenkiben él a szépség,

Legyen fiatal, vagy vénség.

De ez csak együtt sikerülhet,

Víz helyett a kupába bor kerülhet.

Rajtunk áll, küzdjünk a szépért,

Egy zöldellő, illatos rétért,

Csodaszép fákért, bokrokért,

Szemet gyönyörködtető csokrokért,

Mik vörösben, kékben táncolnak,

Arcunkra mosolyt ráncolnak.

De ha visszahoznánk ezt a világot,

Melyen már szemeink sokat látott.

Ha legyőznénk magunk árnyait,

Talán teljesíthetnénk szívünk vágyait.

Miért álmodunk, mikor élhetnénk?

Ennyi erővel bármitől félhetnénk.

Ember küzdj, és bízva bízzál,

Mint parázs a tűzben, hevesen izzál.

Ne hagyd, hogy eloltsanak téged,

Minden romosból formálj szépet.

S bár egy kéz eltörik a tehet alatt,

Ha nem harcol, csak hús marad.

A kéz alkotni született, gyerünk!

Hadd lehessen boldog gyermekünk!

Ne egy fakó világ, szürke életét élje,

Kabátjáról, az élet hamuját kefélje?

Egy fenét! Ezt nem hagyhatjuk!

Lelkünk az enyészetnek nem adhatjuk!

Támadj fel lelkek kedves tengere,

A világnak rég berozsdállt tengelye.

Forgasd meg a rég elfeledett kereket,

Mely szétosztja a világban a szeretetet.

Karunk legyen erős, szívünk rettenthetetlen,

Ez kell, az új világhoz, ez elengedhetetlen!

Ébredjünk fel, és építsük fel a jövőt,

Hogy a tükörben láthassuk a megmentőt.