Újabb Múzsavers
Dalamar The Dark 2006.10.04. 09:42
Tegnap este nem bírtam magammal :) írtam egy verset.
Blankám Te vagy nékem a ragyogó ezüsthold, Mosolyoddal elhozod a fényt. Angyali lényed szívembe hatolt, Feltámasztva a fakó reményt. Éjsötét szárnyaiddal cirógatod testem, Barna szemed varázsa éltet. Akkor, mikoron a mélységekbe estem, Magadhoz öleltél éreztetve, még élek. Legmagasabb hegy, havas ormáról kiáltanám, Szeretlek Blankám, kedves múzsám. Érted minden csepp vérem kiontanám, Gyönyörű kedvesem, legvörösebb rózsám. Miattad bújik el a nap, félve ezüst pompád, S én önzőn szeretlek, nem engedve másnak. De te nem haragszol, szomjúságom oltád. Ellopom ajkad nektárját, nem adva a világnak. Ha lenne is szebb világ nem kéne nekem! Hisz ott nem látnálak, hiányozna hangod. Nem lehetnék poétád, s te kedvesem. Hogy nyújtanám néked, szerelmetes lantom? Nem lenne világ a világ nélküled, Tapintás nélküli, néma, sötét terem lenne. Sokkolóbb volna az a rémulet. A magány gyilkos, rozsdás foga enne. Maradj meg kérlek nékem, szívembe zárva! Szerelmes hódolód álom világába. Hisz nélküled az fakó, kietlen, árva. Hadd zárjon költőd, szerető karjába. Te vagy az égen az ezüsthold, Aki mosolyával elhozta a fényt. Angyali karod az enyémbe karolt, Megadva neki a fénylő reményt.
|