Hát a szerdai napom egész érdekes volt. Este alig tudtam aludni ebben a forróságban, korán keltem, a festők vadul tevékenykedtek a fürdőszobában, majd a nappaliban fugáztak. Vadul készültem a fél hatkor kezdődő szerepjátékra, annyira, hogy otthon hagytam és vissza kellett mennem Crystalisomért. Azt hittem megőrülök, mert mikor elindultam még a fényképezőt is otthon hagytam, pedig voltak vágyaim estére, ugyanis kedvesemmel a Törley kriptát szándékoztuk meglátogatni. Csodálatos hely. Sebaj, Dortennel találkoztunk, próbáltam nem kirúgni a lábát, amikor negyed órán át, kapaszkodva röhögött az új hajamon. Nande monai, nem számít. Nem számít, utána kezdett emberi alakot ölteni, ez valami vad ellenreakció lehetett, nem hiszem, hogy szörnyű volt a hajam, egyszerűen barátok vagyunk, ha ő vágatta volna le, valószínű én is kinevetem ^o^. A villamoson az Árkád felé, egy primitív, vadul szagló idiótába akadtunk. Aki megállapította, hogy mi csak csellengünk a villamoson. Aztán a bérletemet akarta, hogy mutassam meg, mivel egy ilyen kis „vázának” biztos nincsen. Aztán felvilágosítottam, hogy akkor most kérném az ellenőri karszalagját és igazolványát. Akkor nagyot pislogott, hogy minek. Enyje no, felvilágosítottam a jogairól, s mikor kezét a vállamra tette, levettem onnan és közöltem, hogy ha most nem akar egy perrel játszani, forduljon meg és nézzen előre. Megszeppent és így tett, de még megjegyezte, hogy az ilyen okos tojásokból lesznek a menedzserek. Még visszaszóltam, hogy multimédiafejlesztők vagyunk, de köszönjük. Kicsit még bennem volt a tövis, hogy egy ilyen balfék szórakozott velem, de mire az Árkádhoz értünk már jól voltam. Bevásároltunk. Vettünk chipseket, eredeti kókuszt, gyömbért és sprite-t. Mór házához érve vártunk jó egy órát, hívogattuk és jött az sms. „Küldtem Ottónak üzenetet, remélem nem a házam előtt ültök.”

De bizony ott ültünk a lépcsőn, mert nekem egy hete nincs Internetem. Kínos, de Dorthoz átmentünk, Interneteztem egy kicsit. Később, amikor már kiszórakoztam magam és kiénekeltük magunkat, az „Ellopták az oroszok a tankot” songgal akkor elindultam haza borotválkozni, meg hasonlók. Sajnos a gyömbért elorozta édesanyám, pedig a kriptára tartogattam. Mégse mondhattam, hogy egész éjjel egy kriptában fogunk lenni és kell az itóka. Sebaj, elindultam a Moszkva térre. Meglepetésként előtte Mirilass felhívott, hogy egy kicsit ruccanjunk össze. Gondoltam miért is ne? Legalább kapnak egy kis VIP novellát meg verset. Tetszett nekik. Kedvesemnek, pedig a hajam. Pedig Dorten nagymamája azt mondta olyan lányos. Kicsit fiatalodtam vele, úgy tíz évet. Gondoltam poénból kifestem a szemem, meg a szám feketére, és veszek egy nyalókát, a tökéletes ovis kinézethez. Útközben így is megjegyezték, hogy Tokió Hotel. Boldog vagyok, élet a gyerekek árnyékában. Sebaj a hajam tetszik, csak azért is! Beültünk a jó kis Hubás kocsmába és Divina Comedia uralkodott, isteni színjátékként repült hozzám egy feles Huba, pedig nagyfröccsöt kértem. Mirilass megjegyezte, hogy ez a Huba az este Deus Ex Mahinája. Volt benne valami. Elolvasták a verset, a két novellát, de tudtam mivel fogok hengerelni. Így is lett. Az utolsó éjszaka címet viselő kifejezetten tetszett nekik, nem csoda abba beleéltem magam. A másik előtörténet volt novellásítva és a végét nagyon elharaptam, azt én gyengének tituálnám, ha nem járna ez paktumszegéssel. Mirilasstól elbúcsúzva a Móriczra vettük utunkat, éneklő emberek vettek minket körül, becsatlakoztam én is. Sajnos a Kripta viszont ugrott, mert rossz buszra szálltunk és már fél egy volt. Így hosszabb gyaloglás után a feneketlen tóhoz vettük utunkat, amit kicsit sem bántam meg, bor, pezsgő és egy csodálatos nő társasága, aki ráadás képen a kedvesem. Kell ennél több? Nekem minden világ kincse eltörpült volna emellett. Nagyon jókat beszélgettünk, s egy felejthetetlen éjszaka volt. Hazafelé az istenek kegyesek voltak, minden busz egyből ott termett. Időben hazaértünk, én speciel fél ötre. Elszállt az idő a jó társaságban. Este viszont megőrített a hajam. Nem mostam meg, mert fáradt voltam és egyszerűen kényelmetlen volt aludni benne. Szemét dolog. Ma viszont nem lövöm be, öt perc múlva megyek barátnőmért, s megvárom vele a vonatját Debrecenbe. Remélem így is fogok neki tetszeni, hogy lusta voltam. Köszönöm, hogy elolvastátok a blogomat.

Tisztelettel: Dalamar The Dark