Hát ma már nagyon unatkoztam itthon, semmi nem tudott igazán lekötni és valamiért nem hajlandó lejátszani a lejátszóm most a Fullmetal Alchemist-et ez pedig nagyon idegesít. Kedvesem pedig szórakozik :) meg is érdemli a drága, nagy dolgokat vitt véghez az elmúlt napokban, büszke is vagyok rá nagyon ^^. Viszont nem fecsérlem tovább az időtöket, itt a vers. Kicsit elvont, kicsit depresszív, de legalább az enyém.

Nem foghatom kezedet

Éjjel van, s nem foghatom kezedet,

Sötét van, s nem láthatom szemedet.

Nem érezhetem bársony bőröd tapintását,

Nem láthatom égkő szemed ragyogását.

Bár itt lennél, bár csókolhatnám ajkad,

Suttoghatnám füledbe szeretlek, haljad!

Miért nem vagy most itt, hogy öleljelek?

Nem táncolsz előttem az úton, kövesselek

Hová tűnt szép mosolyod ragyogó varázsa?

Szerelemtől égő szíved, fehérlő parázsa?

Reszket kezem, ha nem ölelheti derekad,

Ha nem szerethet szívem, rögtön megszakad.

Nincs fénye a csillagoknak, a hold is elfutott,

Mindenki menekült, ki merre tudott.

Hisz nem vagy itt velem, s kedélyem tombol,

Minden közénk álló falat kegyetlenül rombol.

Át tűzön, vízen s levegőn vágtatok el érted,

Hisz én vagyok a lovagod, védelmeződ, vérted.

Nem hagyom, hogy bajod essen, karom érted kiált.

S mindenki vérbe fagyva lészen, közénk ki állt.

Hol vagy kedvesem? Nem lellek, elvesztél talán?

Merre leledzel, hogy vigadj szerelmed dalán?

Megvakultam tán s mindig is itt voltál velem?

Megcsonkoltak volna? Miért nem érzem kezem?

Éjjel van, s nem foghatom kezedet,

Sötét van, s nem láthatom szemedet.

Nem érezhetem bársony bőröd tapintását,

Nem láthatom égkő szemed ragyogását.