Hát igen végre megvan a forgalmim, azt hittem sosem lesz a kezemben a sikeres vizsgalap, de ma minden megváltozott, Crystalis is megmondta nekem reggel, ma nem sikerülhet semmi sem balul! Reggel felébredtem az órára néztem, és tudtam, mit kell tennem. Átállítottam 3 órával későbbre. Felébredtem, ettem és forró fürdőt vettem. Fogmosás, hajhátrakötözés húgocska citromsárga hajgumijával és tévénézés. Épp az Orange Country Coppers volt, így hát azt lestem, meg a született kémeket. Elindultam, bekészítve mindent. Crystalis a bal zsebemben, vizsgalap a tárcámban. Lementem a boltba, még beszélgettem édesanyámmal, nekem adta a gumicukor egerének a farkát, majd buszra szálltam és repültem az ATI felé.  Leszállva már láttam, jó kis vizsgám lesz. Végig bedugulva volt az út és sok paraszt az életben nem akart átengedni a sárgán villogó lámpánál. Negyed óra álldogálás után meguntam és átrohantam. Azóta már csak tolószékkel élek. Persze nem. Beértem, oktatóm épp a tévén csüngött, lévén 1.5-2 órával hamarabb jöttem, megszokás.  Üldögéltem, énekeltem, simogattam a gyönyörű kutyákat odabent. Sokan üldögéltek, néztem az előttem vizsgázókat és szólt az oktatóm, ideje beülni. „Állítsd be az ülést” mondta s beült mellém. Nem indultunk még, csak megmutatta ki lesz a vizsgáztatóm és gyorsan figyelmeztetett. Hát igen látszik az én agyam tele van információval, nem fért bele amit ő mondott. Körülbelül negyed órán át magyarázta el nekem a 2 mondatos figyelmeztetést. Istentelenül tompa voltam, de nem baj megértettem végül. Ma szivatós nap van. Más útvonal, 10-ből 8-embert a szokatlan és „úgyismegbuksz” útra visznek. Elmagyarázta, mit kell nagyon figyelnem. Megváltozott azon az úton a forgalmi rend és hát, ha nem megy el az ember alapból jobbra, akkor reszeltek neki. A behajtani tilost jól elrejtették, véletlen sem lehet megtalálni, de akkor is megbukik az ember, hisz behajt egy egyirányú utcába. Egy öregúr volt a vizsgabiztosom, kedves volt és mókás. Az előző vizsgabiztosom fiatal kiadása. Gyorsan leellenőriztem a kerekeket, míg ő adminisztrált, aztán kormánymű, világítás és fék. Minden megvolt, még azt is mondta, hogy majd valamilyen manővert kell még elvégeznem indulás után. Mosolyogva mondtam neki, hogy emlékszem a fékpróbára, de köszönöm. Oktatóm kedélyesen beszélgetett vele végig, ő is jól, biztonságba érezte magát. Persze egy kis veszély volt, amiről nem tehettem. Jó gyerek Suzukis kigurult elém egy parkoló kisbusz mögül. Ő is parkolt, gondolta nekem két fékem van, majd én megállok, végül is nekem van elsőbbségem. Ez nem jött be neki, kedvesen balrább húzódtam és elmentem neki. Oktatóm és a vizsgabiztos egyszerre jegyezte meg, hogy ez nem egy jobboldali pénisz, volt, hanem baloldali. Hogy szépen fejezzem ki magam, és nem a politikai hovatartozásra gondoltak. Mind1 nem kellett nagyon félrerántanom, de azért gondolkodhatna egy, kicsit mielőtt kivág a főútra. Bécsi-úton balra, persze nem gond. Az esztékánál kicsit meglepődtem. Nem a szivatós helyre mentem. 3-ast húztam, úgy tűnik ez a szerencsenapom, mert 3ast akartam mondani. Az előző vizsgán én választottam. Balra le, szokott kis jobbkezes utcák, majd jobbra, parkolás. Visszafordulás. Útközben bekaptam, amit nagyon nem szerettem volna, a körforgalmat. Ezzel sem volt gond. Dombra fel, na az emberek kedvesek. Direkt nagy távot hagyok előttem, nehogy leguruljon valaki ügyetlen. Erre egy parkoló idióta keresztbe beáll az útra. Gratulálok, feltartva a forgalmat megvártam, míg szépen elhúz előlem a rákba. Végre tudtak szemből is jönni. Ilyenkor én jegyeztem meg kedvesen, hogy úgy látom, ma az idióták világnapja van. Hátul és mellettem helyeseltek. Tovább, vissza az ATI-hoz. Nem volt semmi akadály, csak egy esetnél húztam el a számat és szontyolodtam el. Egy kutyatetem volt mellettem az úton. Ilyenkor elgondolkodok, miért is jó az autók vezetése? Miért nem képesek az ilyen gyönyörű teremtményekre figyelni? Meglepetésünkre szinte azonnal beengedtek a szembejövők balra az ATI-ba. Leparkoltam, előlem kiment egy autó, gondoltam előrébb megyek több hely legyen másoknak. Oktatóm mondta, hogy nem kell, maradjak és álljak meg. Villany, motor le.

Kedves Ottó, ön megfelelt. Kézrángatások, aláírás és vad köszöngetések oktatómnak. Türelmes fajta volt, megérdemelte. Megnéztem a vizsgalapot. 0 hiba. Tökéletes. Ah, mosoly egyből a képen, és szökdécselve mentem a buszmegállóba, s onnan haza. Otthon édesanyám örült, mások is. Én meg a gyömbérsörnek, amit ledöntöttem azon nyomban. Közben Dagobert bácsit nézve a kocsmácska tévéjében. Kicsit jobb állapotban elköszöntem édesanyámtól és hazamentem, faltam, zenét hallgattam, s örültem. Lassan fodrász lesz. Megcsináltatom Sagara Sousuke haját a Full Metall Panic-ból. Jó móka lesz. Csilla meg befesti nekem kékes feketére. Remélem jól fog állni. Shadow drágám is megtalált, gratulált, örült velem együtt, képeket cseréltünk és csak ámultam, nagyon széplány és jövő hét pénteken végre kézen csókolhatom.

Most már elment, és örömömben Mirilasnak is valami agymenő hülyeséget írtam MSN-re. Sajnos csak utána láttam meg itt, az oldalamon, hogy valami baj van. Gondolom a kedvesével, mert mostanában nem állnak túl jól a dolgok a házuk táján. Remélem nincs semmi keményebb. Bocsáss meg Mirilass, remélem minél hamarabb, találkozunk és jó, hűtött korsók mellett megbeszéljük, hátha tudok valamit segíteni. Hát eddig ennyi a napom, lesz még pezsgőzés, és ha minden szép és Mirilass felhív sörözés, lelkizés, avagy valami, ami értelmet ad ennek a napnak. Köszönöm, hogy elolvastátok a blogomat.