Zöldpardon-Depresszó Buliblog.

Hát igen, jó kis pörgés volt kedden, megannyi ismerős, még több ital és sok szép leányzó. Nekem a buli cimborámnál indult, irány a zöldség-gyömölcsös és vettünk egy finom, érett citromot. Utána átmentünk hozzájuk enni, de nem volt semmi. Drae szolidan üdvözölt, nem voltam ínyére, nem is számítottam másra, de Pipike, a kutyájuk mindenért kárpótolt J imádom azt a kis ördögöt. Dortennél előkerült a buli hangulatáért felelős üveg. Kéjes ropogással csavaródott le a Tequilás üveg kicsi szombrérója. Citrom kenet, só, tekasz, citrom harap. Ezt gyakoroltuk addíg, míg be nem dolgoztunk két egész citromot és egy üveg Tequilát. Vicces volt mert feléig ittuk mikor elindultunk, ránéztünk az órára amikor a trolit vártuk és megállapítottuk, hogy van még időnk. Visszamentünk és megittuk a többit. Flóriánon találkoztunk többiekkel és egy energia italtól felturbózva repültünk ZP felé. A buszon Kornéllal találkoztunk, épp dolgozni ment. Leszállva első út az abc-be vezetett. Söritalt venni, mi addig kimentünk. Utána Alexért villamoshoz, de ő nem jött. Kepes annál inkább, sok söritallal felszerelve. Ledőltünk a fűbe, füst és italtengerben üldögéltük és a szebbnél szebb lányokat nézegettük, sajnos nem csak azok voltak ^^. Beszélgettünk két lánnyal, akit Dorten ismert, később az egyik kommandós műveletet hajtott végre, ezt kicsit később taglalom. Lényeg, hogy találkoztam LoLóékkal és nagyon megörültem nekik, bár a magasról letojtak, kifejezetten helytálló kifejezés lenne. Nem baj, az én örömöm a fontos J én örültem. Amint kifogytunk az italból sorba álltunk, biztonsági már szokott kedvességgel üdvözölt, felém magasodott és a lefejellek pózt felvéve fenyegetett meg. Pedig csak Danit kerestem, mert úgy volt én fizetem a beugróját. Ő már bent volt. A Depresszió koncert szokványos földön fetrengős összeverős volt. A zene is megszokottan gyenge. Sosem szerettem őket. Utána már mókásabb volt a dolog, fent üldögéltem egy asztalszerűségen cimborákkal. Dorten hátulról elkapta az egyik lány, akivel még kint üldögéltünk, kis vörös démon, nyakharapásos csókolgatós, menekülős. Így tudnám a jelenetet jellemezni. Dort nem igazán vonzódott hozzá, pedig nem volt egy csúnya lány, csak butuska. Nande monai. Dort ölében arcal feküdt egy ideig, utána amikor zuhanni akart elkaptuk és elkezdtük vinni, vécé felé. 4 lépést bírt és kettőnk közé alkotta vacsoráját. Öntelt mozdulatokkal, jobb lábban kiléptem terpeszbe, államat felszegtem, jobb kezem kinyújtva s egy nagy körmozdulattal szippantottam a cigarettából. „Embár vagyok, a jövő a szemem előtt” mondtam, mert körülbelül három perce mondtam Dortennek, hogy kérdezze meg, mit ebédelt, mert azt fogja a nadrágjából kimosni, ha nem indulunk meg. Hát igen. Gonosz kommandós lány. Persze a biztonságiak vérpistijei sem voltak restek, egyből szokott három testőrt játszottak és kitessékelték a lányt. Dort kivitte vártam negyed órát, de nem jött vissza, cselekedtem utána mentem, kint fogta a lányt. Mint kiderült minden értéke bent maradt a barátnőinél. Átvettem a kisasszonyt és lefeküdtünk a füves dombokra. Egész jól állt már, beszélgettünk, kicsit filóztunk is, jó idő volt mire Dort megjelent. Elkísértük a villamoshoz, majd mikor meglépett visszamentünk. Buliban már ott volt, az idióta haverunk, akit még Alvinon ismertünk meg. Sapesz, meg a kalóz haverja. Jót hülyültünk, majd megjelent a múltból Bogi, akit nem ismertem fel egyből J. És Zsuzsi, akivel eddig vagy 3 mondatot váltottam életemben, de már vagy negyvenszer találkoztunk. Még mikor Draevel voltam, mindig jött szembe, amikor haza mentem és mindig mosolygott, én meg vissza. Most nem szórakoztam sokat, két csókot nyomtam arcára, majd átkaroltam és magához szorított, magamba szívtam az illatát, s ajkaink leheletnyire voltak. Viszont gyorsan villant az agyam. Dorten elhagyta a lakáskulcsát, elköszöntem és megindultunk keresni. Nem lett meg. Zsuzsi meg már barátaival volt, nem akartam zavarni. Találkoztunk a csócsó-bendesekkel és együtt őrjöngtünk a jó kis spanyol muzsikákra. Nagyon jó buli volt, csak nem kellett volna elhagyni a kulcsot. Zuhogó eső kísérte az utolsó órákat, de nem mozgatott minket, ment tovább a headbang és az ének, hogy a viharba ne? Amikor kellően kifáradtunk elindultunk haza, egy nagyon jó estét hátunk mögött hagyva. Megérte lemenni.