Crystalis

Már mikor megláttalak, tudtam, megtöltöd életem,

Ha karjaimban tartalak, eltűnik a félelem.

Bőröd, mint az igazgyöngy, halovány márvány.

Elrabolta szívemet, eme gyönyörű látvány.

Velem leszel, s szívem reméli, soha el nem hagylak.

Kecses mozgásodért élek, boldog vagyok, ha hallak.

Édes Crystalis, erőm belőled fakad, s végtelen.

Hogy egymásra találtunk, tudom nem lehet véletlen.

Egy tű voltál, a szénakazalban várva, hogy karomba zárjalak,

Hagytad, hogy belőled erőt merítsek, s én kihasználtalak.

Szemem vak lett, szerelem köde lebegi körbe némán.

Érted átgázolnék, Japánon, Mexikón, Brémán!

Ha velem vagy, karomat ogrék hada rettegik,

Magukat buzogányukkal, soha ki nem menthetik.

Belőled merítem az igaz szerelmet, a végtelen oltalmat.

Pedig drága, márványszín szeretőm, csak egy kocka vagy.