Gondolatok és emlékek

Hát újra rímbe öntöm gondolataim,

Hadd kerüljenek világ elé bánataim.

Megint úgy érzem eltévedtem vala,

S az igaz út helyét nem lelhetem soha.

Unalom és bánat az mely lelkemre ült,

Mint elnyomó az elnyomottra, rátelepült.

Jól érzem magam egyedül, s mégse.

Nincs ember, ki ezt már megértse…

Lassan már egy hete nem láttam párom,

S a holnapot én hiába is várom.

Valami hiányzik, üres, fagyott.

Nemrég cimborám kedvesénél történt velem,

Hogy rám talált újra az a bűvös szerelem.

Nem ember iránt, azokat másképp szeretem.

A füst volt ő, mely belőlem áradt,

Úgy éreztem az egész világ várhat.

Eufória áradt szét lelkemben, testemben a füst,

Ahogy bugyogott mellettem a vízzel teli üst.

Régen megvetettem, gondoltam drogosok bábja,

Tetején lobog rejtve, a szentségtelen máglya.

Tévedtem, belátom a tüzet te választod.

Csodás látvány, ahogy fehér füstjét kiárasztod.

Előkerült biz, egy jó testű vörös ördög,

Amit cimborám septiben poharakba töltött.

Az angyali leány félt, s hogy ne okozzon csalódást,

Tettekbe fojtotta eme néma, aranyszív bajlódást.

A káoszból ezüst keze rendet teremtett,

Boldog lehet a férfi, ki ilyen nőt szerethet.

Hárman elterültünk a vízipipa mellett,

Lelkemnek ez a nap már oly régóta kellett.

Büszke vagyok rá, hogy ilyen barátaim vannak,

Bár igazat megvallva, nem tudom, mit valljak annak.

Sok majomembernek minden ember barát,

A hazug, a csaló, kinek átveheted baját.

Még hogy átveheted, nyakadba akasztja,

Kihasznál téged a jövőnek parasztja.

Én ezt nem akarom, s ilyenné válni se,

Inkább leszek az űrnek kedvese.

Annak az űrnek, mely lelkemben tátong,

Saját fejemre száll úgyis minden átkom.

Nem változtathatok se a világon, se rajtam.

Hiába harcoltam, reméltem, s akartam.

Belefáradtam a másságba, lassan bele kell nyugodnom,

Hogy süllyedek le a mocsárba, tudom bele kell pusztulnom.

Lelkemnek fakó, szürkévé kell lennie,

Testemet anyámnak, névtelem parcellába temetnie.

Idomulnom kell ehhez a mocskos világhoz,

Nem hasonulhatok a rózsa virághoz.

Nem lehetek lovag, nem lehetek igaz,

De ha a sors azt akarja, meglelem a vigaszt.