Lágy szellő borzolta meg Dermesztő fülét. Fáradtan ült fel ágyában, amiben egy meztelen női test, szinte végtelen álmot álmodott. A Kerra körbenézve lakásán elszomorodott. Egyik Sarokban hangulatos Koponyapiramis, az ágy alá begyűrt lepedők sorakoztak. Amerre a szem ellátott rendetlenség, de mégsem ez zavarta.

- Ki a jobb gyilkos.- suttogta maga elé, szinte rezdületlen ajkakkal a Kerra, miközben elkezdett felöltözni. Wiky hibátlan teste, olyan látványt keltett, mint egy szál fekete rózsa, a szemétkupacon. Csodálatosan szép, de mégsem oda való. Az ezen elszomorodott Kerra óvatosan nyitotta ki az ajtót, nehogy felébressze a szunnyadó női bestiát.

    Reggel volt, legalábbis a fejvadász erre következtetett, az utcákon alig-alig voltak, és a nap sem tűzött olyan erősen, mint ahogy azt Freeportban megszokhattuk. Szürke selyemingében és fekete, itt-ott kopott bőrnadrágjában szelte át a szokatlanul kihalt utcákat. Pár bolt volt csak nyitva, de a legtöbbjük zárva. Nem mindennapi hősünk, kicsit elszomorodva nézte, hogy a virágos még sehol. Pár perc séta után felragyogott a tekintete. Orrát frissen sült péksütemény illata csapta meg, eltérően az eddig érzett izzadság és dögszag után. Odasietett a pékséghez és hosszas válogatás után kiválasztotta a legszebb cipót és a legillatosabb kakaós csigákat, hogy mindenképp kedvese kedvében szeretett volna járni. Miután bevásárolt, elment és megnézte jött e valami a postán. Hát nem sok, a szokásos levelek és megbízások. Legtöbbjük, tréfa, vagy épp gyerekes csíny. Sok gyermeket vele ijesztgettek a szülei és, szinte már férfi próba lett az, hogy egy levelet címezzenek neki. Gyűlölte az embereket, és a mocskos fattyaikat is, ahogy ő nevezte az édes kisgyerekeket. Szokatlanul szépnek és felhőtelennek látta ezt a napot, de persze legbelül érezte, hogy a legkisebb hiba előhozná most belőle a dühöngő fenevadat. Ezen a napon megfogadta, hogy a mai nap más lesz, mint a többi.

    Hazatérve örült, hisz a lány még aludt és tudott neki főzni egy jó erős kávét. Ő maga is imádta azt az átkozott fekete folyadékot, majdnem olyannyira, mint az emberi vért. Imádta, ahogy végigcsorog a torkán, csodálattal töltötte el, ahogy ez a kesernyés nedű hatalmas energiával látja el szervezetét. Egy tálcára kezdett pakolni, két nagy Ogretenyérnyi kakaóscsigát és mellé a frissen főzött, játékosan füstölgő kávét. Leült az ágy szélére és csókkal ébresztette Wikyt. Aki csak fordult egyet az ágyban, de amikor magához tért mindent gondot elfelejttető mosollyal ajándékozta meg a sokszor rideg és kegyetlen orvgyilkost. Dermesztő halkan felsóhajtott boldogságában, s közben nézte, ahogy az éhes lány boldogan tűnteti el magában a kakaóscsigát.

-         Ízlik szerelmem? – kérdezte Dermesztő, miközben óvatosan a lány háta mögé lopózott s gyengéden elkezdte masszírozni annak vállát.

-         Csodálatos vagy kiscicám, azt kívánom, bár minden nap így kezdődne.

-         Na akkor jól jegyezd meg milyen volt, mert ezen túl minden reggel így kérem – mondta magában a férfi és kuncogás közepette dorombolni kezdett. Mindig gyűlölte ezt tenni, de láthatólag a lánynak tetszett ez, ezért folytatta, immár direkt.

-         Milyen kalandok várnak ma ránk Dermi? – kérdezte a lány miközben az utolsó kakaóscsigát gyömöszölte be a szájába.

-         Van egy kis dolgom, de esküszöm, ha ezt lerendezem, már csak a tied leszek.

-         És akkor már nem fogsz több ártatlant gyilkolni? – kérdezte meg a lány, mire a Kerra arca elsötétült.

-         Ezt nem ígérhetem meg, ezt te is tudod jól.

-         Nem, nem tudom! – vágott vissza Wiky fenyegetőző hangnemben.

-         Fejvadász vagyok, szolgálok és gyilkolok. Erre lettem kiképezve, ennek és ebből élek.

-         Azt hittem nekem élsz és nem annak, hogy ártatlanok vérét ontod. – válaszolt a lány hidegen.

-         Wiky, kérlek hallgass már meg, sokról lemondok érted, még a vérszomjamat is megpróbálom visszafolytan, de valamit haza kell nekem is hoznom.

-         Hozd haza a becsületedet, hogy a gyermekünk szemébe tudj majd nézni, amikor hazajössz! – csattant fel Wiky hangja, mint az ostor.

-         De hát nincs is gyermekünk, úgy beszélsz, mint a gyóntatóm. – rázta meg a fejét Dermi. Hangja már halk volt, tudja ebből a beszélgetésből nem fog győztesen kijönni.

-         Lehet, hogy nincs gyermekünk, de még lehet és én azt szeretném, hogy tisztességes apjuk legyél. Olyan nagy kérés ez?

A lány hátradőlt a férfi karjaiba és kézfejével gyengéden cirógatni kezdte a férfi fültövét. Égkék szemeivel simogatóan nézett a Kerra méregzöld szemeibe.

-         Kérlek Dermi, a kedvemért ígérd meg, hogy csak a bűnösöket fogod megbüntetni. – Wiky kék szemeiből könnycsepp folyt végig, gyönyörű szeplőtlen arcán.

-         Megteszem… de azt, hogy ki az ártatlan, s hogy ki a bűnös, azt én fogom eldönteni!

-         Ahogy akarod szerelmem, bízom benned. – mondta a lány, majd érzékien ajkon csókolta a Kerrát.

Dermesztő, végignézett eddigi életén s nem látott benne mást csak gyilkolást, vért és szenvedést. Megpróbálta felidézni, hogy mi volt Wiky előtt a legszebb hang, amit hallott. Miután megállapította, hogy a gyóntató pap hangja, ahogy az életéért könyörgött, elmosolyodott és maga elé mormolta a feloldozó imádságot.

-         Kyrie, Ignis Divine, Eleison. – suttogta maga elé halkan.

Wikynek volt egy kis dolga, levelet írt Valoriannak, majd feladta a postán. Óvatosnak kellett lennie, nem volt szívesen látott vendég itt Freeportban. Szerencsére a levelesláda a lakástól nem messze volt. Miután feladta visszatért és rendet rakott abban a kis koszos zugban. Szerette volna viszonozni Dermesztőnek azt a kedvességet és önfeláldozást, amit ma az ő kedvéért tett. Már dél fele járt, mikor végzett. A közeli bútorkereskedésből, hozatott pár csillárt, tükröt, új asztalt, de még szekrényeket is. A lakás jobban nézett ki, mint újkorában. Az igazat megvallva, újkorában talán egy borospince lehetett, de mostanára, egy csodálatos otthont varázsoltak belőle, a gondos női kezek. Mikor végzett, már nagyon fáradt volt. Letette a seprűt és a lapátot, majd vett egy kellemes forró vizes fürdőt. A vízbe csepegtette kedvenc rózsavirág illóolaját, amitől az egész lakást Paradicsombeli illat járta át. Épp a hátát mosta, mikor az ajtó kitárult és szerelme lépett be, kezén bilinccsel. Wiky nagyon megijedt, de a bilincs hamar lekerült és Dermesztő besuvasztotta a többi közé. A lány nem is értette, mit keres itt ennyi bilincs. A Kerra mosolyogva nézte a nőt, ahogy a vízből épp hogy kikandikálnak, formás mellei. A Kerra maga is levetkőzött és bebújt a lány mellé a kádba. Wiky kicsit ugratta az elején, hogy az ő illatos fürdővizébe, miért is akar bemászni, egy izzadt kandúr, de végül csókolózva szelték együtt a habokat. Órákba telt, mire kimásztak a vízből, aminek az lett az eredménye, hogy Dermi bundája felszívta az összes vizet, és mikor kirázta magából, úgy nézett ki mint ha villám csapott volna belé, vagy mint egy agresszív, nagyranőtt sündisznó. Miután megszárítkoztak és felöltöztek, elhagyták a lakást.